21. fejezet

Ezzel a fejezettel szeretnék Boldog Új Évet Kívánni minden kedves olvasómnak! Köszönöm, hogy olvasátok az általam írt történetet nagyon sokat jelent nekem :)

 
A szerelmük erejével…

„A szerelem a legegyetemesebb, legalkotóbb és legmisztikusabb kozmikus energia.” Pierre Teilhard de Chardin

Ezután - Kol nagy bánatára – felöltöztek, mivel még szívesen folytatta volna a lány csókolását vagy csak úgy jó volt magához szorítani őt. Ann jött be a szokásos közös filmnézési programra. Kol sietve lement ebédért Cassie-nek, még a lányok kiválasztottak valami nézhető dolgot. Ami az Oscar volt, Sylvester Stalone főszereplésével. A laptopot az ágy végébe tették, ők pedig hason fekve kezdték el nézni a filmet.

• Most komolyan a Figarót nézzük? - kérdezte fintorogva a visszatérő ősvámpír, ugyanis akkor ért oda amikor Cassie véletlenül beletekert és az elején lévő szereplők listájának kiírása alatt ez a zene ment.
• Nem, ez az Oscar. Hol éltél te, hogy még nem láttad ezt a filmet? – nézett rá Ann, mintha halálos bűnt követett volna el az ős. Kol nyelve hegyén volt a csípős válasz még végül megkegyelmezett a kislánynak és Cassie mellé feküdt, elé téve a tálca rizses húst. Kol a mozi délután végén elismerte, hogy nagyon tetszett neki a film, és belül kicsit sajnálkozott, hogy éppen átaludta a szesztilalom időszakát. Egyébként a filmben különösen a sok táska tetszett neki, hogy a végére senki nem tudta melyikbe mi van. Meg a kitalált tizenegyedik parancsolat sem volt rossz: „Csapj le, mielőtt felebarátod lecsap.” Igazán alkalmazhatóan hangozott. A délután többi részében Cassie megnézte, hogy van a kis Gabriel, akinek ápolását Caroline készséggel vállalta. Ann pedig vele tartott, hogy játsszon a kisfiúval.
• Látom, Gabriel csak veled beszél – mondta Cassie, amint Ann leült a kisfiú mellé az ágyba.
• Igen, szegénykém – mondta a szőke vámpír és egy szeretett teljes pillantással ránézett a beszélgetés alanyára.
• Nincsenek szülei Caroline, hivatalosan most nagyi a gyámja – jegyezte meg Cassie csendesen, mert látta a pillantás, amit egyáltalán nem lehetett félreérteni. Caroline vágyott egy gyerek után, akiről gondoskodhat és nevelhet. Még akkor is, ha az nem az a sajátja, bár Cassie elgondolkozott rajta, hogy talán az is megoldható lenne, de inkább visszakanyarodott a jelenbe.
• Szerinted lehetséges volna, hogy... - harapott a szájába tétovázva a szőke vámpírlány.
• Ha szeretnéd – bólintott rá Cassie, pontosan megértve mire is célzott Caroline a félbehagyott mondattal.
• Nik mit fog hozzá szólni? - kérdezte bizonytalanul Caroline.
• Szerintem Nik remekül ért a gyerekek nyelvén. Ann-el is egyből megtalálta a közös hangot és Gabrielt is nagyon kedveli – nyugtatta meg őt Cassie. - Vesd fel neki és döntsétek el együtt.
• Köszönöm. Hallom jól alakulnak a dolgok közted és Kol között – kacsintott rá Cassie-re a szőke vámpírlány.
• Rebekah mondta? - pirult el a lány.
• Ki más? – kérdezte Caroline nevetve.
• Remek – sóhajtotta gondterhelten Cassie. Ezután beszélgettek még egy kicsit. Amiből Cassie megtudta, hogy Rebekah bejelentésénél Damon nem volt jelen. Szerencsére.

Később a vacsora csendben telt, annak ellenére, hogy Nik folyamatosan szórakoztatta mindkét gyereket. Cassie közben igencsak hűvösen viselkedett Damonnel, ami csak annak nem tűnt fel, aki teljesen hülye volt. Nik utána vállalta azt a nemes feladatott, hogy a gyerekeknek esti mesét mond. Cassie nagyon fáradt volt, így csak magára kapta a Koltól szerzett pólót és szinte bedőlt az ágyba, az ős meg csak a pizsamanadrágját kapta magára. Az ős szorosan kedvese mögé feküdte és hátulról átkarolta őt. Szinte már mindketten álomvilág határán jártak, amikor is érzékelték, hogy valaki óvatosan kinyitja az ajtót és tétován belopakodik a szobába.

• Tudtam, hogy Nik nem válik be, mint nagy mesemondó – mormolta Kol kissé bosszúsan Cassie fülébe. Ugyanis a váratlan látogató nem volt más, mint Ann.
• Cas... - hallották meg a kislány kissé bizonytalan hangját, nem tudta, hogy Kol mellett vajon neki van e hely, mint régen vagy menjen vissza a szobájába.
• Gyere – emelte fel a takarót a kérdezett magától érhetődő módon. Ann pedig rögtön bevackolta magát Cassie mellé.
• Szeretnéd, hogy meséljek valamit? - kérdezte kedvesen a kislányt. Ugyanis általában ő mesélt neki, vagy a nagyanyja. Igaz utóbbiak inkább estére nem igen alkalmas tanmeséi voltak. Erős volt a gyanúja miszerint Nik is ilyen történetet mondott. Nem tudva, hogy Ann ettől alig fog tudni elaludni. Nem, mintha félt volna, hanem annyira izgalmasnak találta az ilyen történeteket és annyira felspannolta magát, hogy egyszerűen kiment az álom a szeméből.
• Nem kell, csak nem tudtam elaludni – súgta vissza a kislány, aki a kis Gabriel mellett aludt el és eszébe jutott, hogy szegény pontosan úgy lett árva, ahogy ő régen.
• Akkor most már próbálj meg aludni – mondta Kol és halkan dúdolni kezdett. Látta a kislányon, hogy fél és mielőtt bejött volna, hogy álmában halkan felkiáltott, hogy „Anya”. Valamint hallotta, hogy Caroline gyöngéd nyugtatását is visszautasított azzal, hogy neki Cassie-re van szüksége. A szőke vámpírlány megértette ezt és ezért elengedte a kislányt. Egyébként Cassie elmondta neki, hogy Ann szüleit is a boszorkányvadászok ölték meg. Az ős sajnált a kislányt, aki ennyire ragaszkodott kedveséhez ezért is próbálta most megnyugtatni és éreztetni vele, hogy biztonságban van.

Sebastian szokásával ellentétben korán kelt, azért mivel nagynénje megbízta őt nézzen körül a határon hátha a boszorkányvadászok megpróbálnának betörni, amire egyébként semmi esélyük nem volt, de persze nem egy elvetendő lehetőségről volt szó. Így tehát Sebastian jó és nem mellesleg megfontolt unokaöcshöz mérten nekivágott, hogy egy kellemesnek aligha mondható reggeli sétával kezdje lehetetlenül korai reggelét a fél méternél magasabb hóban. Már éppen megtette a teljes utat és reménykedve gondolt arra, hogy talán benézhetne Holly-hoz egy közös reggelire, amikor megtorpanva észrevette, hogy két igencsak gyanúra okot adó alak lopakodik tőle nem messze. Sóhajtva tolta későbbi időpontra a lehetséges reggeli randi gondolatát és gyorsan a szokásos boszorkányos agyrobbantó trükköt bevetve elkábította a settenkedőket. Kabátja zsebéből elővette telefonját és felhívta nagynénjét.

• Jó reggelt, Sebastian! Csak nem jutott eszedbe, hogy esetleg újra elhívd Holly-t egy randira és tőlem kérsz ez ügyben tanácsot? – érdeklődte lelkesen Lorenna, aki már buzgón készített a mai napra való süteményét, de késznek mutatkozott utat mutatni unokaöcsének.
• Ha így is lenne, nem szorulok a segítségre – válaszolta Sebastian duzzogva. Néha kiborító volt nagynénje folyamatos összeboronálási mizériája, akkor is, ha érzéke volt hozzá. Egyébként ez volt az egyetlen dolog amiben Cassie és ő változatlanul mindig is egyetértettek. Ezen felül neki egyáltalán nincs szüksége segítségre, megoldja egyedül is, elvégre nem ötéves. Lorenna mégis hajlamos volt úgy kezelni őt, igazából voltak olyan pillanatok, amikor mindenkit úgy kezelt.
• Akkor mindek köszönhetem a hívásod? Valami baj van? – váltott át lelkesből teljesen komolyba a vörös hajú boszorkány.
• Attól tartok van egy hírem, ami azt hiszem nagyon is érdekelni fog téged – jegyezte meg Sabastian, miközben a lábai előtt elterült boszorkányvadászokra pillantott.
• Miről van szó? – kérdezte Lorenna érdeklődve.
• Találtam két boszorkányvadászt, akik a határ környékén bóklásztak – felelte Sebastian.
• Hozd őket a kastélyba, szeretnék elbeszélgetni velük – közölte elhatározását Lorenna.
• Fél óra és ott vagyok – válaszolta Sebastian sóhajtva.
• Remek, addigra pont készen lesz a sütemény – hangzott Lorenna újult lelkesedése. Sebastian ezért bontotta a beszélgetést, mivel a folyamatos sütemény sütési kedvet otthon is hallgathatta az anyjától. Tehát most igazán nem volt hozzá ereje. Főleg, hogy a Holly-val remélt randi ezzel valószínűleg még tovább fog csúszni.

Kol álmodott. Igazán különös volt. Nem emlékezett rá mikor volt utoljára rémálma, de ez határozottan az volt. Egy sötét, havas erdőben volt, amit egyébként csukott szemmel is bárhol felismert volna. Ez a Kellan háza körüli erdőség volt, ami egyébként bárki rémálmának főszínhelye lehetett volna. Legalábbis Kol így vélekedett a helyről. Azonban továbbra sem értette miért is álmodik ő ilyesmit, ám figyelmét hamarosan egy sokkal aggasztóbb dolog kötötte le. Ugyanis szinte a semmiből felbukkant Cassie szaladt el mellette. Arca rémületet és fájdalmat tükrözött, valamint maszatos volt a könnyektől. Kol elképedve és igencsak aggódva vette észre, hogy kedves vállra igencsak véres, de ennek ellenére Cassie kitartóan futott tovább úti célja felé. Az ős megtudta állapítani, hogy a seb nem halálos mégis növekvő aggodalomra adott okot számára. Cassie arcán továbbra is könnyek peregtek végig.

• Miért nem szóltál? - kérdezte suttogva. - Nem tudok nélküled élni – mondta és futott tovább. Kol felismerte az utat. Cassie Kellan háza felé igyekezett.
• Moira! - kiáltotta a ház előtt állva. - Moira! - kiáltott újra és szívszaggatóan felzokogott.

Kolnak hirtelen felpattantak a szemei. Zilálva lélegzett, de megnyugodva észlelte, hogy Cassie itt fekszik mellette, vagyis rajta. Ann pedig keresztben rajtuk. A plafont tanulmányozva gondolkozott el az álmán. Ami különösen borzalmas rémálom volt. Érezte kedvese fájdalmát. De próbált nem túl nagy feneket keríteni neki. Kelan szavaiból ugyanis úgy vette ki, hogy kizárt, hogy Miora meglátogassa őt. Cassie mégis ott kereste a szellemet. Tehát ez semmiképpen sem fog bekövetkezni, vagyis nem kell aggódnia e miatt. Vajon akkor mégis miért érzett idegesítően szorító érzést a mellkasában?

Hirtelen Mrs. Hastings jelent meg és némán az ajtó felé mutatott. Kol bólintott felé, mire a szellemnő eltűnt. Óvatosan kibújt Cassie és Ann alól. Mindkettő feje alá tett egy-egy párnát. Betakarta őket. Igazán komikus látványt nyújtottak. Cassie feje fent lógott ki a takaró alól, Ann-é pedig oldalt. Ezután vámpírgyorsasággal felöltözött és lement a könyvtárba, mert onnan hallott beszélgetést.

• Kupaktanács? - kérdezte belépve. Ott volt már Lorenna, Ric, Sebastian, Liam, Rebekah és Elijah. Utána érkezett Nik és később Damon.
• Igen, Kol kupaktanács – válaszolt neki Lorenna, amint Damon is megérkezett és meggyújtott egy zsálya gyertyát.
• Nyilván a boszorkányvadász problémáról szeretnél beszélni velünk – szólt közbe Nik.
• Valóban, erről van szó. Tegnap egyedül – hangsúlyozta ki a szót, tudva, hogy az ősök tudtak unokája erejének elvesztéséről - megerősítettem a falu védelmét. Ám ma reggel, amikor a nemrég szokásává váló reggeli sétáját tette igencsak érdekes dolgot fedezett fel.
• Már majdnem visszafordultam, de két boszorkányvadász próbálta átlépni a határt. Most a pince kínzókamra részének a vendégszeretettét élvezik – vette át a szót Sebastian.
• Szerintem ez egy remek lehetőség arra, hogy megtudjunk pár dolgot és egyúttal üzenetet is küldjünk nekik – fejtegette véleményét Lorenna.
• Üzenetet? – érdeklődte Elijah felhúzott szemöldökkel. A megtudjunk pár dolgot részről sejtette, hogy mire vonatkozik.
• Azt akarod kérdezni, hogy a fejüket vagy a szívüket küldjük el Wiliams-nek? Mert akkor én az előbbire teszem le a voksomat. Mivel véleményem szerint az a leghatásosabb – mondta Kol, aki szerette az ilyen hatásvadász ötleteket.
• Egyetértek Kollal – szólalt meg Rebekah. Meg akarta ölni a nyomorultakat, hogy végre nyugodtan élhessenek tovább. Mentesen Mikealtől, Esthertől és a boszorkányvadászoktól.
• Le kell csapnunk rájuk, mielőtt ők folytatják a kis hadjáratukat – mondta Nik. Lorenna, Ric, Sebastian és az eddig hallgatásba burkolódzó Damon mélységesen egyetértett vele.
• Mikor? - kérdezte Damon lényegre törően.
• Nos, bátran nevezhetem magam a téma szakértőjének, így úgy gondolom minél előbb annál jobb – lovalta bele magát a tervezésbe a hibrid.
• Kell egy nap még a helyi boszorkányokkal kiderítjük hol bujkálnak, ha esetleg nem tudnánk meg a foglyoktól a szükséges információkat – egyezett bele Lorenna.
• Egy nap? Biztos elég? - kérdezte Elijah. Ugyanis nem akarta el sietni semmit. A lassan jársz, tovább érsz elvet vallotta.
• Igen, Mystic Fallsban csak a kis Bonnie volt ott. De itt van négy igen erős boszorkányom és minden szerénység nélkül mondhatom, hogy velem kiegészülve igen erős egységet alkotunk – vigyorodott el a vörös hajú boszorkány. Sebastian tudta, hogy neki és az anyjának is részt kell majd venni a varázslatban, ám sejtette a kivitelezésben – vagyis a csatában - való részvételt Lorenna már nem fogja engedélyezni neki.
• Egy-egy boszorkány mindegyik elemnek? - kérdezte Nik, megértve mire céloz Lorenna. Tudta az efféle varázslatok nem idegenek a boszorkányoktól és, ha kellően erősek, akkor szinte bármire képesek.
• Pontosan. Akkor remélem a holnap megfelelő lesz mindenkinek. Egyébként szerintem az lenne a legjobb, ha Liam és Rebekah, majd itt maradnának. Vigyázni a lányokra – jegyezte meg elgondolkozva Lorenna. A szőke ősnek nagyon nem tetszett a dolog, de Nik végül rábeszélte.
• Amúgy is ez remek randi lehetőség nektek – vigyorgott rá húgára Kol, aki zavartan elpirult, majd egy hatalmas nyaklevessel jutalmazta bátyja pimasz megjegyzését. Liam is zavarba jött, ám gondolatait egy új probléma árnyékolta be.
• Mi lesz, ha Cassie rájön? Segíteni akar majd nektek – közölte a számára nyilvánvalót Liam. Szemernyi kétsége sem volt a felől, ha unokahúga megtudja mit terveznek nem enged majd a huszonegyből és ha törik ha szakad segíteni akar majd nekik.
• Akkor meg kell igéznünk még le nem számolunk a boszorkányvadászokkal – válaszolt neki húga. Tudta, hogy unokája nem adná fel addig, amíg velük nem menne. Így lesz neki és a babának is a legjobb. Biztonságban. Sebastian kételkedve nézett nagynénjére, mert nem hitte, hogy unokatestvérét a jelen lévők közül bárki megigézné.
• Kizárt, én nem fogom megigézni – szögezte le Kol. Nem tetszett neki, hogy meg akarják igézni Cassie-t és nem kívánt asszisztálni hozzá.
• Liam rád hárul a feladat – jelentette ki ellentmondást nem tűrően Lorenna. Nem akarta az ősökre vagy Damonra hárítani a feladatott. Tudta, hogy ők haboznának megtenni a szükséges lépést, amit nem engedhetnek meg maguknak ebben a helyzetben.
• Ha visszanyeri, az emlékezetét ki fogja törni a nyakam – jósolta borúlátóan Liam.
• Ebben biztos lehetsz – értett vele egyet Sebastian.
• Túléled nem? - kérdezte Damon a gondterhelten pipázgató vámpírt. Nem mutatta ki, de meg könnyebbült, hogy Lorenna nem őt kérte meg erre a feladatra. Ahogy az ősök is megnyugodtak kissé, tudták Kol igencsak sanda szemmel nézet volna arra a testvérére, aki meg meri igézi kedvesét. A kialakult csapat igencsak bizakodó volt. Úgy gondolták együttes erővel sikerül megállítaniuk a boszorkányvadászokat mielőtt túl késő lenne.

Ezután ki-kiment a maga dolgára. Lorenna miután Nikkel és Rebekáh-val elintézték a foglyokat lement a faluba megbeszélni barátnőivel a feladatott és a hátár szélére tűzni a foglyok fejét. Ric és természetesen Sebastian is a vörös hajú boszorkánnyal tartott. Igaz Ric a fejek látva majdnem meggondolta magát. Elijah a könyvtárban maradt és megkérte Damont, hogy ő is tegyen így. Újra meggyújtott a Lorenna által elfújt zsálya gyertyát, majd a fekete hajú vámpír felé fordult.

• Mintha egy kicsit feszült lennél Damon – jegyezte meg az ős és leült egy fotelba.
• És miért érdekel ez téged, kedves, Elijah? - nyomta meg gúnyos hangon a jelzőt az idősebb Salvatore az ős neve előtt.
• Nem akarom, hogy veszélyeztesd a tervet. Ismerlek és szeretném, ha nem kezdenél a szokásos kis önálló akcióid egyikébe, amiből végül nekünk kell téged ki mentenünk – közölte a véleményét Elijah az ujjait közben elgondolkozva összeérintette.
• Nem tudom, miről beszélsz – hazudta szemrebbenés nélkül Damon. Bosszantotta, hogy az ős ilyen nyilván valóan átlát rajta. Ugyanis szerette volna egymaga elintézni a boszorkányvadászokat. Annak ellenére, hogy tudta, hogy ez a terv a közösen megbeszélttel ellentétben minden valószínűség szerint visszafelé fog elsülni, de még mindig annyira ideges volt amiatt amiért tegnap összevesztek Cassie-vel, hogy kész lett volna megtenni remélve, hogy azzal mindent megoldana.
• Szerintem pedig pontosan tudod, miről beszélek. Egyedül hasztalan próbálkozol azzal, hogy legyőzd Williamst. Ha meg is ölnéd, tudod, hogy van náluk. Meghalt a király, éljen a király. És nem fognak habozni bosszút állni. Oda fognak ütni ahol a legjobban fáj, vagyis vagy megölik Stefant, vagy megölik Cassie-t – folytatta Elijah. Damon akaratlanul is összerázkódott a gondolatra. - Azt hiszed, nem tudják, hogy úgy tekintesz a lányra, mint tulajdon gyermekedre? Csak rád kell nézni.
• Miért akarsz segíteni nekem? - kérdezte gyanakodva Damon és próbálta megtartani érzelmek nélküli arcát, amit már olyan régóta csinált. Nem hitte, hogy az ős tényleg önzetlenül akar neki segíteni.
• Félre ne érts, nem miattad teszem. Cassie miatt. Elragadó teremtés és annak ellenére - már meg ne bántódj -, hogy te nevelted kedves és törődő. Nem hagyom, hogy az ostoba elgondolásoddal tönkre tedd őt és rajta keresztül a családomat. Tudod, hogy nekem a család a legfontosabb.
• Ez most egy kéretlen tanács volt vagy parancs? - kérdezte gúnyosan Damon.
• Annak veszed, aminek akarod. De szeretném, ha azért legalább megfontolnád, és utána alaposan elgondolkoznál rajta, mielőtt végleg elveted a javaslatom. Cassie már felnőtt nő és ő a testvéremet választotta társának. Kolnak nagyon fontos a fogadott lányod. Annyira, hogy végre ezer év után emberien viselkedik. Még soha nem láttam ilyen boldognak, mint Cassie mellett. Te is láttad a bál után, mikor elrabolták Cassie-t Kol, majd eszét vesztette. Nem tudom beszéltél e már Cassie-vel erről, de amennyire ismerlek már elmondtad neki. Legalábbis, ha nem értelmeztem félre a vacsoránál feléd mutatott hűvös viselkedését. Ő is ugyan úgy kitart Kol mellett, amennyire az öcsém ő mellette. Damon előbb vagy utóbb bele kell törődnöd a választásába, vagy különben ki fog zárni téged az életéből. Ez pedig nyilván nem akarod – zárta le a beszélgetést Elijah és kiment a könyvtárból. Tudta, hogy most sok elgondolkozni valót adott az idősebb Salvator testvérnek. Remélte, hogy hatni fog a fejmosás. Damon elgondolkozva állt pár pillanatig. Ugyan itt állt tegnap is, amikor Cassie pofonvágta. Annak ellenére, hogy nem szeretett tanácsokat elfogadni úgy döntött felkeresi az egyik olyan személyt, akiben feltétel nélkül megbízik. Ez a személy pedig nem volt más, mint Kellan. Elhatározását tett követte és az erdő közepén lévő ház felé vette az irányt.

Kol a Cassie-vel közös szobájukba ment. A lányok még mindig aludtak. Befeküdt Cassie mellé és a mellkasára húzta őt. Tudta, hogy nem mondhatja el neki a tervet és olyan érzése volt, mintha ezzel becsapná kedvesét, de önző módon tudta, hogy csak így lehet biztonságban, mert minden mást esetben vele akarna menni ezt pedig nem engedhette meg magának.

• Hol voltál? – kérdezte Cassie laposakat pislogva és ásított egyet.
• Lorenna hívott, hogy közölje a védelem újra stabil – árulta el az igazság felét Kol.
• Értem – mosolygott rá a férfira Cassie érezte, hogy nyomasztja valami az ősvámpírt, de tudta, el fogja neki mondani, ha úgy érzi szükségesnek. Ann is felébredt annak ellenére, hogy a két felnőtt halkan beszélt egymással. Oda mászott Cassie-hez.
• Jó reggelt Cas – puszilta meg a lány arcát. – Neked is Vénvámpír – puszilta meg Kolt is. Úgy gondolta mivel Kol tegnap kedves volt vele, így ő is az lesz. De a becenévről nem volt hajlandó lemondani.
• ’Reggelt Törpilla – borzolta össze az alvástól amúgy is kócos vörös hajat Kol. A kislány hasa ekkor megkordult jelezve, hogy táplálékra van szüksége. – Úgy hallom valaki éhes – csiklandozta meg a kislányt Kol.
• Ne, ne kegyelmez – visította a kislányt. Cassie gyorsan kimenekül a csatatérről.
• Azt várhatód – röhögött fel Kol és folytatta „támadását”. Cassie csinált róluk pár képet, sajnos elfelejtette kikapcsolni a vakut a fényképező gépen, így az nagyot villant. Felhívva ezzel tulajdonosára a figyelmet. Kol és Ann a lány felé néztek, majd az újonnan kialakult bajtársissággal ünnepélyesen egymásra néztek. Utána pedig ismét Cassie felé fordították a tekintetüket. Aki gyorsan lerakta fényképezőgépét és nevetve kimenekült a szobából. Elrohant Nik, Caroline és Gabriel mellett. Kol és Ann utána. A menekülő nem látván más kiutat a gyerekkorában szokásos módon félig a korlátra ült és lecsúszott rajta. Kol észrevéve mire készül kedvese gyorsan lefutott a korlát aljához. Cassie belecsúszott, vagyis belerepült a karjaiba. Az ős a lendülettől nem tudta megtartani magukat, így a hátán landolt Cassie pedig rajta.
• Nincs mit tagadnom, levettél a lábamról – jegyezte meg Kol egy elégedet mosoly kíséretében kezeit kedves fenekén tartva, aki a csípőjén ült.
• Tényleg? – hajolt le hozzá Cassie zafírkék szemei ragyogtak a boldogágtól.
• Tényleg – ismételte meg Kol és egyik kezét feljebb csúsztatta teljesen magára rántva ezzel a lányt. Nik és Ann a lépcső tetejéről fütyültek. Caroline mosolyogva megcsóválta a fejét. Gabriel pedig hüvelykujját a szájába véve szintén halványan elmosolyodott. Szerette Cassie-t, akit már kiskora óta ismert, de Caroline közelebb állt hozzá, annak ellenére, hogy csak most ismerte meg. Ez talán azért volt így, mert annyira hasonlított az anyukájára, ugyanakkor sok mindenben különbözött is tőle. És Caroline nemrég elmondta neki, hogy ha szeretné, akkor ezentúl ő lesz az anyukája. Gabriel nem értette hova tűnt az anyukája, de eldöntötte, hogy amíg ő nem jön vissza addig Caroline-al és Nikkel lesz. És majd ha a szülei visszajönnek, akkor majd bemutatja nekik kik vigyáztak rá addig. Ezt el is mondta a szőke vámpírlánynak, aki könnyes szemmel magához ölelte őt, valamint a hibrid is kedvesen magához húzta kedvesét és a kisfiút. Mindkét felnőtt tudta, hogy Caroline nemcsak a meghatódottságtól ölelte annyira szorosan magához Gabrielt, hanem azért, mivelhogy a fiúcska három éves lévén még nem érthette, hogy a szülei soha többé nem tudnak visszajönni hozzá, mert meghaltak.

Damon eközben megérkezett Kellan háza elé és illedelmesen, ám annál idegesebben bekopogott.

• Halló Damon. Miben lehetek a segítségedre? - invitálta be őt a ház tulaja. - Megkínálnálak egy whiskyvel, de attól tartok mostanában túl sokat ittál.
• Érdekes, hogy itt élsz több mint ezer éve úgy, hogy ki sem mozdulsz innen és mégis mennyi mindent tudsz a kinti világról – ült le a kanapéra Damon. Nem vette zokon, hogy a whisky ügyet, tudta van benne némi igazság.
• Mrs. Hastings elmeséli, mi történik vagy, ha ő nem akkor Lorenna, Cassie vagy Sebastian – vont vállat. Sejtette miért jött hozzá a vámpír és ezért próbált könnyed beszélgetést megütni.
• Remek, csupa szakértő. Élükön Sebastiannal, aki nemrég megtalált pár boszorkányvadászt a határon. Lorenna a szokásos lefejezés mellett döntött és ott hagyta a fejeket karóba húzva. Szerinted bekapják a csalit és azt hiszik, hogy várjuk a támadásukat vagy előbb ők támadnak meg minket?
• Úgy érted a nyilvánvaló csapdát? Lehet, hogy boszorkányvadászok idióták, de nem hülyék. Nem szabad őket alábecsülnötök. Főleg, hogy szövetkeztek a túlvilágon lévő Esther-rel.
• Szóval szerinted nem tudjuk őket becsapni? - érdeklődte Damon.
• Próbálkozni lehet. Nyilván sejtik, hogy keresitek őket. Damon tudod szerettem a beszélgetésben a körítést, de nem térnél a lényegre végre? - kérdezte Kellan. Látta, hogy a vámpír mennyire szeretne felhozni valamit, ám mégis mindig elveti azt.
• Mr. „MindenbeBeleütömAzOrrom” Elijah mondott valamit... - kezdte Damon kényelmetlenül. Általában nem vette figyelembe mit gondolnak róla mások, mindig is a saját törvényei szerint élt, mégis el kell ismernie, hogy van abban valami, amit az ős mondott. Még ha annyi is, hogy ha nem vigyázz el fogja veszíteni Cassie-t. Ezt pedig nem akarta, ahhoz túlságosan is a szívéhez nőtt.
• És téged rosszul érintett, amit mondott? - kérdezte együtt érzően Kellan.
• Igen, azon gondolkoztam, hogy magam végzek a boszorkányvadászokkal. De Elijah felhívta rá a figyelmem, hogy csapatban többre megyünk és, hogy ha megtenném, bántanák Cassie-t vagy Stefant. Szerinted mit csináljak?
• Tanácsot kérsz tőlem? A boszorkányvadászokkal kapcsolatban igaza van. A többit viszont neked kell eldöntened. Damon, tudod, nem vagyok a gyerekkérdés szakértője, láttad mennyire elrontottam mindent Moirával. Csak mert csökönyösen ragaszkodtam ahhoz, hogy fiam fog születni és Cassandra belehalt a szülésbe. Én meg öntudatlanul megátkoztam magam, hogy addig nem hallhatok meg még fiú leszármazottam nem fog születni. Azóta nem láttam a feleségemet és ezért csak magamat hibáztathatom. Ahogy azért is, mert Moira nem áll szóba velem. Megértem őt. Ő is itt ragadt nekem köszönhetően csakhogy ő szellemként. Elhiheted nekem, hogy nem valami kellemes, ha az egyetlen gyermeked nem áll szóba veled csak, mert olyat vágtál a fejéhez, ami szerinted igaz. Ha engem kérdezel a legjobb, ha még idejében bocsánatot kérsz tőle mielőtt túl késő lenne.
• Szóval tudod – húzta el a száját Damon.
• Hogy miket vágtál Cassie fejéhez? Nem akarlak megbántani Damon, de hiba volt. Fél perc alatt észre lehet venni mennyire fontos egymásnak Cassie és Kol.
• Nem használja ki őt ugye? - kérdezte beletörődően Damon.
• Nem, ahhoz túl fontos neki. Ahogy Cassie is neki – mondta Kellan szinte ugyan azt, amit Elijah. - Az lenne a legidevalóbb kifejezés, hogy nem élhetnek egymás nélkül.
• Hogy érted ezt? - kapta fel a fejét Damon, ugyanis a férfi olyan különös hanglejtéssel beszélt.
• Mit? Én? Mit hogy értek? Tudod, én csak egy bolond öregember vagyok, aki összevissza beszél. De fogad meg Elijah tanácsát és az enyémet is. Kérj bocsánatot Cassie-től – terelte ki a vámpír a házából Kellan. Megvárta még Damon eltűnik a közelből és megtöröltek gyöngyöző homlokát. - Úgy látszik, öregkoromra egyre fecsegősebbé válok. Most is csak kis híja volt, hogy nem mondtam el mindent Damonnek. Cassandra nélkül csak egy öreg vén bolond vagyok.

Elena és Elijah is megérkezett. Ann úgy döntött ő is lecsúszik a korláton, lent szerencsére az arra felé járó Liam, aki egyébként Rebekáh-val beszélgetett elkapta. A szőke ős felnevetett Liam arcát látva.

• Most úgy érzem magam, mint tizenöt évvel ezelőtt – sóhajtotta Liam és lerakta a kislányt. A többiek is csatlakoztak Rebekah nevetéséhez.
• Ez most bóknak veszem – jegyezte meg Ann.
• Én minek vegyem Liam bácsi? – kérdezte Cassie, akinek Kol segített felállni.
• Az ég irgalmazzon nekünk, ha Cassie többi gyerekcsínyét is el akarod követni – hagyta figyelmen kívül unokahúga kérdését Liam kissé borúsan. – Sebastian a megmondhatója mik várnak ránk.
• Hé, én mosom kezeimet. Én nem a doki székét díszítettem ki szögekkel – emelte fel magadóan a kezeit Cassie.
• Nem, te Mrs. White kedvenc karosszékével csináltad ugyan azt – csóválta meg a fejét Liam.
• Te is tudod, hogy megérdemelte – vágta rá Cassie.
• Ezért nem kedvel téged? - kérdezte Kol.
• Nem, más miatt, nem is igazán tudom az okát annak, de ki nem állhat. Egyébként a nem kedvel, nem fedi a valóságot. Ő úgy fogalmazott, hogy „Nem szenvedhet engem” - csinált idézőjeleket az ujjaival Cassie.
• Nem Lorenna mondta ezt Damonnek? – kérdezte Liam elgondolkozva.
• Igen, igazad van – bólintott rá Cassie mosolyogva, ám Damon említésére mintha nem lett volna olyan felhőtlen az a mosoly. Még mindig haragudott a férfira. Tudta, hogy csak félti őt, de túlment egy bizonyos határon. Ann hasa újra megkordult.
• Menjünk enni – ragadta meg Kol és Cassie kezét lelkesen a kislány. Így hát megreggeliztek. Utána a gyerekek elmentek játszani hozzájuk csatlakozott Caroline, Elena és Cassie.

Damon jött haza nagy sebbel-lobbal és Cassie keresésre indult. Most, hogy végre valahára rászánta magát minél előbb túl akart lenni az egész bocsánatkérésen.

• Cassie beszélhetnénk? - kérdezte a gyerekszobába lépve, ahol Ann, Caroline, Cassie Gabriel és Elena éppen építőkockából épített várat.
• Persze – állt fel Cassie.
• Menjünk a szobádba – ajánlotta Damon.
• Úgy érted a Kollal közös szobámba? - tette fel a kérdést Cassie. Csak, hogy Damon mindent tisztán lásson.
• Igen, oda – válaszolta fogcsikorgatva a vámpír. Miután kimentek Elena egy amolyan „Most mi van?” pillantást küldött Caroline felé. „Honnan tudjam?” érkezett a néma válasz. Eközben a két érintett Cassie és Kol közös szobájába lépet.
• Remélem, gyorsan elmondod, amit szeretnél, mert szeretnék vissza menni Elenáékhoz – szögezte le mogorván Cassie.
• Tudom, hogy hülyén viselkedtem – ismerte el magadóan Damon.
• Nocsak – szúrt közbe Cassie.
• … - Damon olyan gyorsan beszélt, hogy a lány nem értett belőle semmit.
• Hogy mondod? - kérdezte Cassie összevont szemöldökkel.
• Szeretnék bocsánatot kérni a tegnapi viselkedésemért. Amit mondtam csak azért mondtam, mert nem szeretném, ha neked is csalódnod kelljen, mint nekem. De nem vettem észre, hogy már felnőttél és önálló döntéseket hozol, bár utóbbit kiskorodban is remekül csináltad - vetett a lányra egy halvány mosolyt.
• Semmi gond apu – ölelte meg őt Cassie. Damon visszaölelte őt, tudta, hogy most már minden rendben lesz. Cassie újra apunak hívta, mint kiskorában. - Sajnálom, hogy pofon vágtalak.
• Nem számít egy barom voltam. Valamint örülök neki, hogy azért, ha szükséges meg tudod védeni magad.
• Elvégre te tanítottál – bokszolt a férfi vállába.
• Ahogy mondod Manó – puszilta meg a lányaként szeret személy homlokát Damon.

• Végre kibékültek – jegyezte meg elégedetten Liam a nappaliban és kinyújtóztatta a lábait. Természetesen a kastélyban tartózkodó vámpírok az egész beszélgetést végig hallgatták. A szégyenérzett, mint olyan ezzel kapcsolatban nem nagyon szerepelt a szótárukban, talán csak Elijah-nak.
• Damon végül a helyes megoldást hozta meg? Ez új – mondta gúnyosan Rebekah. Nik egyetértve bólogatott. Elijah sokatmondóan hallgatott. Nem valotta volna be, de végtelenül megnyugtatta, hogy a vámpír végül a helyes megoldást hozta meg. Kol elmosolyodott, örült neki, hogy Cassie kibékült Damonnal. Annak ellenére, hogy ki nem állhatta az idősebb Salvatort. De hajlandó lesz békejobbot nyújtani felé, mert kedvese úgy szereti a férfit, mintha az apja lenne.
• Lehet, hogy nektek új, de szerintem csak idők kérdése volt az egész – közölte Liam és ennek örömére meggyújtotta a pipáját. Lorenna lépett be a nappaliba, mögötte Ric jött.
• Mondtam már neked, hogy pipáz a másik szalonban – mondta bátyjának szemrehányóan. A szobában tartózkodók némelyike igyekezet elfojtani mosolyát nehogy magukra vonják a vörös hajú boszorkány figyelmét, mert az nem volt mindig kellemes.
• Jó, jó – mormolta az érintett, de ennek ellenére nem oltotta el a pipáját.
• Mindent el tudtál intézni Lorenna, amiért lementél? - érdeklődte Elijah szokása szerint alaposan megválogatva a szavait, mint aki csak pusztán kíváncsi. Nem pedig létfontosságú dologról kérdezősködik éppen.
• Igen, mindent – válaszolta elégedetten a nő. - Itthon minden rendben?
• Persze. Damon bocsánatot kért Cassie-től és újra szent a béke. Megint úgy viselkednek, mint régen – osztotta meg húgával a fejleményeket Liam.
• Már épp itt volt az ideje – sóhajtott Lorenna.
• Damon bocsánatot kért? - kérdezte vele egy időben Ric teljesen elképedve. Valahogy Damon és a bocsánatot kér részt nem tudta elképzelni egy mondatban. Teljesen lehetetlennek hatott számára.
• Ugye milyen döbbenetes? - kérdezte Rebekah.
• Biztos? - kérdezte még mindig hitetlenkedve Ric.
• Akadj le a témáról Ric, mástól csak akkor kérne bocsánatot, ha az a személy a halálán lenne – mondta Lorenna.
• Vajon miért nem lepődöm meg ezen? - sóhajtotta beletörődően Ric.
• Min nem lepődsz meg haver? - kérdezte a mögötte megjelenő Damon és átkarolta legjobb barátja vállát.
• Semmin Damon, lassan már semmin nem lepődöm meg – érkezett a válasz.
• Ez előfordul – szögezte le Lorenna. – Megyek, megnézem, hogy halad a vacsora – indult el a konyha irányába, mire a többiek is oszladozni kezdtek. A vacsora előtt Kol félrevonta Mrs. Hastings-et és megkérte őt egy-két dologra a Cassie-vel közös szobájával kapcsolatban. A házvezetőnő mindent értően biztosította őt, hogy mindent elrendez a vacsora végére. Az ős vidáman csatlakozott a többiekhez a vacsoránál.

• Várj, előbb csukd be a szemed – ragadta meg a szobájuk kilincsét Kol.
• Miért? – kérdezte Cassie értetlenül.
• Meglepetés – vigyorgott rá az ős. Cassie továbbra is értetlenül sóhajtva teljesítette az ős kérését. Kol bevezette kedvesét a szobájukba, elégedetten körbetekintett és becsukta maguk után az ajtót, még a kulcsot is elfordította mivel mára már nem várt további hívatlan látogatókat. – Most már kinyithatod a szemed – súgta kedvese fülébe. Aki teljesített a kérését. Ámultan pillantott körbe a sok égő gyertyával és rózsaszirommal teli helységben.
• Kol, nem is tudom, hogy mit mondjak – pislogott fel zavartan zafírkék szemeivel az ős barnai szemeibe.

• Nekem már a mosolyodért megérte, mert az mindent elmondott – simogatta meg Kol gyöngéden Cassie arcát, aki beledőlt az ős érintésébe.
• Köszönöm – suttogta Cassie és hevesen magához ölelte az ősvámpír, karjaival a nyakába csimpaszkodott. Aki válaszként megcsókolta kedvesét beleadva minden érzését a lány iránt. Szerette Cassie-t, minden egyes porcikáját. De még nem állt rá készen, hogy meg mondja neki viszont kimutatni ki tudja. Cassie megadóan átadta magát az érzéseinek, szüksége volt Kol közelségére az érintésre, a csókjaira. Már egyáltalán nem érzett félelmet. Bízott az ősvámpírban és tudta, hogy vigyázni fog rá. Olyan volt mintha egy láthatatlan gát átszakadt volna rajt és szabad utat engedett volna az ős iránti szerelmének. Kol eközben áttért a lány szájáról az arcára, majd a nyakára. Lehámozta róla a pólót és az ágy felé kezdetek botorkálni.
• Mintha túl lennél öltözve – mormolta Cassie is levette az ősvámpírról a pólót, aki közben már kedvese melltartójának csatjával babrált. A feleslegessé vált ruhadarab a két póló mellett végezte.
• Nemsokára ennyi sem lesz rajtunk – susogta sokat sejtetően az ős Cassie nyakhajlatába. A lány egy feltétlen mozdulattal próbálta eltakarni melleit, de az ősvámpír finoman megfogta a kezeit. - Kérlek – mormolta és végig simította kedvese arcán. Aki halvány pírral az arcán leengedte a kezeit. - Te vagy a legszebb Cassie-m – mondta Kol áhítatosan és csodáló tekintetét végig futtatta a lány fedetlen keblein. Cassie a becéző és kedveskedő szavakat hallva meg jobban elpirult és gyengéd mozdulattal beletúrt az ősvámpír hajába.
• Bizonyítsd be nekem – suttogta Cassie vágytól túlfűtött hangon. Kol ezután óvatosan eldöntötte őt az ágyon.
• Gyönyörű vagy és csak az enyém – suttogta az ős. Egyik kezét a lány derekán pihentette és húzta még közelebb magához őt, a másik kezét óvatosan végig futtatta a lány oldalán. Cassie válaszként várakozóan felnyögött, mikor Kol szájával az egyik mellét vette kényeztetésbe, a másikat pedig a kezével ingerelte. Később áttért a másik mellre is. Cassie a hajánál fogva felrántotta magához és követelődzően megcsókolta az ősvámpírt. Aki belemosolygott a csókba.
• Tudod milyen hatással vagy rám? - fuvolázta Cassie és fordította helyzetükön. Végig simított Kol mellkasán. Kezeit szája követte. Végigpuszilta a férfi nyakát, mellkasát. Kol jólesően mormogva adta tudtára, hogy jólesik neki a lány ténykedése.
• Remélem olyannal, mint te énrám - került újra felülre Kol és Cassie övével kezdett bajlódni. - Azt hiszem erre már nincs szükséged – szaggatta le végül a lányról a nadrágot és az elhajított ruhadarab övestül a már kissé megnövekedett kupacra esett.
• De türelmetlen lett valaki, amúgy az volt az egyik kedvenc övem – kuncogott fel Cassie és ő is Kol öve felé nyúlt.
• Kárpótollak érte, de ha nagyon szükséges veszek neked egy másikat helyette – mormolta a lány szájába válaszát Kol. Cassie közben könnyedén kikapcsolta a férfi övét. Az ő öve valóban kicsit bonyolult kikapcsolást igényelt. Néha még ő maga is elbajlódott vele egy ideig. Kol szinte lerugdosta magáról a nadrágját. Végül az ősvámpír megszabadított mindkettőjüket az utolsó ruhadarabjától is.
• Biztos vagy benne? - kérdezte Kol rekedten Cassie homályosan ragyogó zafírkék szemeibe nézve.
• Igen, bízom benne – válaszolta Cassie. Kolt meghatotta, a felé irányuló feltétlen bizalom, ami kedveséből áradt.
• Vigyázok rád ígérem – fogadkozott Kol és megtette az utolsó lépést ami elválasztotta őket attól, hogy egymáséi legyenek. A testük szorosan összeforrt. Cassie-nek először fájt és akaratlanul Kol vállába vájta a körmeit összeszorított szemei közül kibuggyant pár könnycsepp. Kol lepuszilta a sós cseppeket és utána megnyugtatóan megcsókolta kedvesét. - Nem lenne jobb, ha... - kezdte bizonytalanul, ám Cassie nem hagyta, hogy befejezze.
• Semmi gond – suttogta neki és átkulcsolta lábaival Kol derekát még nagyobb fájdalmat okozva ezzel saját magának. Kol megnyugtatóan csókolta ahol érte az arcát, az állát, a nyakát közben pedig mindenféle megnyugtató szót mormolt. Cassie mikor nagyjából elmúlt a fájdalom megmozdította a csípőjét. Kol értette a néma célzást és mozogni kezdett. Először lassan, majd fokozatosan gyorsított a tempón. Kol újra megcsókolta Cassie-t. A levegő szinte felforrt körülöttük. Nem létezett más számukra a világon csak a másik. Lelkük véglegesen összeforrt. Egy lélek lettek két testben Cassie ereje átáramlott Kolba az ősvámpíré pedig a lányba. A közöttük lévő kötelék visszavonhatatlanul teljes lett. Egymás nevét kiáltva érte el őket a mindent elborító beteljesedés. Kol még párpercig Cassie-re nehezedett, utána legörbült róla és a lányt szorosan magához húzva betakarta magukat.

• Kol, szeretlek – nézett rá kissé fáradtan az ősre Cassie. Szemei a szerelemtől jobban csillogtak, mint általában.

• Én mindig itt leszek neked – válaszolt Kol lágyan és minden Cassie iránti érzését beleadva újra megcsókolta kedvesét és szorosan magához ölelte. Cassie megértette, hogy Kol ezzel azt akarta közölni vele, hogy ő is szereti őt. A fejét, mint mindig most is az ősvámpír szíve fölé helyezte. Később elaludt Kol biztonságot adó és meghitt ölelésében. Kol egy ideig még csodálta a karjaiban alvó szépséget, majd ő is álomra hajtotta a fejét. Az utolsó gondolata az volt, hogy ő egy piszok nagy mázlista. Valamint soha nem fogja hagyni, hogy bárki is megpróbálja elvenni tőle a szeretett nőt.

A boszorkányvadászok búvóhelyén

• Remek, a boszorkányvadászok ostoba tétlensége miatt helyére billent a természet egyensúlya. Igazán fantasztikus. Csak gratulálni tudok hozzá – fakad ki Esther, akit Arthur Williams idézet meg.
• Szerintem még nincs minden veszve – jegyezte meg James Maynard, mivel főnökét láthatólag majd szétvette az ideg.
• Egy újabb csodálatos ötlet? – kérdezte gúnyosan Esther.
• Meg fognak támadni minket… – kezdte Maynard eltöprengve.
• És ezt csak maguknak köszönhetik – vágta rá Esther élesen.
• Mire gondolsz James? – kérdezte Arthur Williams csöndesen.
• Tételezzük fel, hogy sikerül ideiglenesen megölnöm Kolt, akkor vele együtt meghalna Miss. Doyle és a baba is – jegyezte meg Maynard.
• Nos, igen ideiglenesen, de utána felébrednének – csóválta meg a fejét az erősen szkeptikus Esther, de kimondottan tetszett neki az elképzelés.
• Ezt nem tudhatjuk biztosan legalábbis addig, amíg meg nem próbáltuk – válaszolta Maynard tényközlően. – Persze, ha lélekkötés jött volna létre közöttük, akkor igencsak kevés lenne az esélyünk, de mivel nem így van még akár hasznot is húzhatunk belőle.
• Legyen – élénkült fel Esther. – Tegyék, amit tenniük kell – közölte még és visszatért a túlvilágra.
• És ha lélekkötésről van szó? – kérdezte Arthur leverten.
• Nos, akkor vesztettünk, bár akkor is van egy kevés esélyünk. Ha viszont tévedek és valóban lélekkötés jött létre közöttük, akkor te is tudod, hogy csak egy alig pislákoló lehetőségünk lesz. Egyszerre kéne megölni őket, hogy minél biztosabbra menjünk. De attól tartok így is, úgy is minden Miss. Doyle-tól függ. A többiek viszont garantáltan védtelenek lesznek mindkét esetben – jegyezte meg szórakozottan James és elment, hogy folytassa tovább tervezgetését.