17. fejezet

Az otthon hívó szava

• Én a helyedben nem tenném – közölte vele Cassie.
• Miért is csinálsz úgy mintha a vérfarkasok egy veszélyeztet kihalásban lévő faj lennének? - kérdezett vissza Damon mérgesen.
• Talán mert azok? - szúrt közbe Nik.
• Nem emlékszem, hogy szót kaptál volna – mordult rá Nikre a vámpír, úgy, hogy közben a hibridre sem nézet. Végig Cassie arcát fürkészte, bár előre sejthette volna, hogy nem engedi megölni a legjobb barátnőjét. De Holly akkor is egy vérfarkas és Damon vacillált a döntés érdekében. Tudta mi lenne hasznos, viszont a helyesről sem feledkezhetett meg. A legjobb megoldás esetleg az lehetne, ha minden ugyan olyan lenne, mint régen, de tudta már semmi sem lesz ugyan az. És ez már megint az ősök hibája! - Csak egy jó okot mondj arra, hogy miért hagyjam életben – rázta meg a fejét végül Damon.
• Mert megkérlek rá – válaszolta nyugodtan Cassie. Nik és Kol hitetlenkedve néztek a lányra. Kételkedtek benne, hogy az idősebb Salvatore-t ennyi visszatartaná még akkor is, ha Cassie az, aki ezt kéri.
• Rendben – morogta vállat vonva az ősök legnagyobb döbbentére Damon. Lehetett látni, hogy nincs a kedvére a dolog, de nem ellenkezett. Mert tudta engedményeket kell tennie azért, hogy minél előbb legyőzzék a boszorkányvadászokat és akkor talán az ősök is eltűnnek Cassie életéből. Minden hamissága ellenére egy kicsit megnyugtató gondolat volt. Legalábbis egy időre mindenképpen.
• Attól tartok Elenáék érkezéséig Liam bácsi nem fog magához téri, csak kicsit később. Mindenestre ismét sikerült alaposan felmérgesítenie nagyit – nyilatkozta Cassie és megbökdöste halott nagybátyát ezzel is bizonyítva, hogy a vámpír már megint elvesztett egy veszekedést nagyanyjával szemben és ő húzta ezzel a rövidebbet. Szokás szerint.
• Rebekah hol van? - tette fel a kérdést Nik és otthonosan levetette magát a másik – eddig még üres – kanapéra.
• Honnan tudjam, hogy hol kóborol a pszichopata húgod? - húzta el gúnyosan a száját Damon. Nem hagyván ki egy ilyen jó alkalmat arra, hogy kinyilvánítsa az ősök felé a véleményét és igencsak bosszantotta a jelenlévő két ős mennyire jól érzi magát az ő házában. Azért mindennek van határa!
• Rebekah a Grillben van ő is nemsokára ideér – válaszolt a hibridnek Cassie, ezután Damon felé fordult. - Talán föl kéne takarítanod – vetett föl az ötletet.
• Majd nagyanyád. Elvégre ő okozta ezt az egészet – legyintett a vámpír és közben körbe pillantott a romhalmazzá vált nappaliban. Most fordult meg a fejében az a lehetőség, hogy esetleg segíthetett volna Liamnak és akkor a bútorok éppen megúszták volna az egész dühkitörés mizériát. Késő bánat, gondolta Damon, aki egyébként nem is nagyon érdekelt a dolog, mert úgyis megfizetteti a kárt Lorennával. Elvégre ő tette tönkre, hát ő is hozza helyre! Hallották, hogy két autó leparkol a ház előtt. Elena, Elijah, Ric és Caroline lépett be a házba, őket követte Rebakah.
• A Bennett boszi nem jön? - kérdezte Kol és átkarolta Cassie-t. Aki próbálta a szemeivel jobb belátásra téríteni Damont, mert a vámpír igencsak sötét hangulatba került attól, hogy fogadott lányát az ős mellett látta.
• Nem, vele és az anyukájával Lorenna tegnap már beszélt – válaszolta Caroline, akit Nik húzott magához. Stefan is ezen okból volt távol, mivel a boszorkány megkérte, hogy vigyázzon Abbyékre.
• Itt is vagytok? Remek – csapta össze a kezeit Lorenna mosolyogva. - Azt javaslom, reggelizünk és utána beszélgetünk a problémánkról – nyilatkozta, majd a társaságot beterelte az étkezőbe.

Reggeli előtt a többiek is megismerték Hollyt, aki félénken viszonozta a felé irányuló kíváncsi tekinteteket és Cassie mellé menekült. Nem szerette az ilyen nagy tömeget. Még akkor sem, ha Caroline és Elena igen barátságos volt vele. Számára tíz ember már sok volt. Ezért húzódott barátnője mellé, aki már kiskorában is mindig megvédte és kiállt mellette. Cassie kedvesen és megnyugtatóan megpaskolta Holly kezét és bátorítóan rámosolygott. Barátnője visszamosolygott rá.

Ezután asztalhoz ültek. Az asztalnál a következő képen ültek az egyik asztalfőn Lorenna – Damon legnagyobb mérgelődésére -, jobb oldalán Ric, Elena, Elijah, Rebekah és a szőke ős mellett egy üres hely volt. Lorennával szemben ült Damon, az ő jobb oldalán Carloline, Nik, Holly, Cassie és végül Kol.

• Ki alszik a nappaliban? - kérdezte Elena Cassie-től, aki a lánnyal szemben foglalt helyet. A hasonmás ugyanis nem látta, hogy a férfi halott csak ezt, hogy a kanapén fekszik.
• A nagybátyám – mosolygott rá a hasonmásra Cassie. Nem érezte fontosnak megemlíteni azt a csekélységet, hogy most éppen ideiglenesen halott. Nem szerette volna megrémiszteni vele Elenát.
• Azt mondta élő rokonod nem igen van – ráncolta a homlokát Elena. Cassie csak sokatmondóan felhúzta a szemöldökét.
• Vámpír – közölte végül mikor a hasonmás továbbra is értetlenül nézett rá.
• A nagybátyád? Azt hittem a családotokban nem született fiú, majd ezer éve – mondta Nik. Ő természetesen már az első pillanattól fogva tudta, hogy a férfi vámpír és a fiú dolog köztudott volt a természetfeletti világban, mondjuk az is hozzá tartozott miszerint Cassandra vérvonala kihalt. Szóval lehet ez is túlzó volt egy kissé.
• Igazad van. Liam a féltestvérem apai ágról – mondta Lorenna.
• Mi történt vele? - tette fel az újonnan érkezeteket foglalkoztató kérdést Ric.
• Összevesztünk – felelte a vörös hajú boszorkány. Kol és Nik kicsit sem szolidan elröhögték magukat. Cassie megforgatta a szemeit, még Damon gúnyosan elmosolyodott. Utóbbi kettőnek már volt ideje megszokni azt, hogy Lorenna hirtelen dühkitöréseivel vigyázni kell. Mivel ott fejek fognak hullani. Néha lehetett szó szerint is venne ezt az elképzelést.
• Megtudhatnánk, hogy mégis micsodán? - kérdezte Rebekah és ő is elmosolyodott. Tetszett neki Lorenna stílusa. Mondhatni a tegnapi nap folyamán ugyan úgy megkedvelte, mint Cassie-t. Igaz nem igazán értette mit eszik a boszorkány Alaricon, de ha neki ő kell… A szőke hajú ős erről a témáról gondolatban átugrott egy másikra, ami nem volt más, minthogy egész jóképűnek találta Lorenna bátyját és remélte, hogy lesz alkalma közelebbről megismerni Liamot.
• Csak később akartam felhozni, de akkor essünk túl rajta most. Problémák merültek fel. – törölte meg a száját Lorenna.
• Indítványozom, hogy ezt magyarázd el nekünk – kérte udvariasan Elijah. Még régebbről ismerte Liamot és érdekelte, min húzta fel magát annyira Lorenna, hogy ideiglenesen megölte a vámpírt. Valamint így összeállt a fejében, hogy honnan is volt ismerős neki a nő. Liam egyszer mutatott róla neki egy képet. Tudta Liamnak megvan a magához való esze és igencsak óvatos fajta, mindent alaposan megfontol, mielőtt döntene. Ezért remek stratéga a vámpír, e képessége segített neki jó néhányszor a szorult helyzetekben. Elijah-nak is asszisztált egy ügy kapcsán, ami után az ős hálából átváltoztatta a férfit, mert ezt kérte tőle cserébe. Elijah pedig egyébként sem akart elveszíteni egy olyan remek barátot, mint Liam, mert ebben a kategóriában igencsak korlátozott volt a listája.

Eközben mindenki érdeklődve fordult Lorenna felé.

• Liam olyan tényeket közölt, amik nem igazán bíztatóak. Williams megpróbálta a felügyelete alá vonni az otthonunkat Skóciában. A falu ugyanis olyan község ahol mindenféle természetfölötti lény megtalálható – kezdte és meg sem lepődött mikor félbeszakították.
• Vannak ott vérfarkasok és nem mondtad volna?! – csattant fel Damon megértve a boszorkány mondandójának a számára lényeges pontját. Igencsak mérges lett, nem értette miért nem osztotta ezt meg vele eddig senki és, hogy miért is nem tűnt fel neki. Elvégre ott élt több mint tizenhat évig!
• Nem láttam szükségét, hogy tudod – vont vállat Lorenna. Úgy gondolta ezzel ki is elégített a vámpír mérges dühét. Damonnel szerette csak a leglényegesebb információkat megosztani, mivel hajlamos volt sok mindent túlreagálni. Ha tudta volna, hogy vannak vérfarkasok nyilván kiirtotta volna, az összeeset a közelükben. Nem törődve az olyan kis apróságokkal, minthogy ő már ismeri őket és a családjukat is, valamint megbízik bennük. Mivel Damonnek ez nem nyomot volna valami sokat a latban.
• A faluban egyébként mindenki tudja, hogy ki kicsoda és nem támadtak volna meg. Ők nem olyanok, de ezt te is tudod – vette át a szót Cassie. Damon azonban lassan már azt sem tudta, hogy mit tud és mit nem. Ezért inkább dühös és feszült hallgatásba burkolódzott.
• Szóval, mielőtt Damon olyan modortalanul közbevágott volna ott tartottam, hogy én biztosítom a biztonságukat. Viszont a védelem meggyengült egy kissé. Természetesen nem nagyon, de attól tartok haza kell mennem. Valamint szerintem az lenne a legjobb ötlet, ha velem jönnétek – állította kész tények elél a többieket a vörös hajú mindenre felkészült boszorkány. - Caroline már beszéltem ez ügyben édesanyáddal és, ha szeretnél, velünk jönni belegyezik – fordult kedvesen a szőke hajú vámpírlány felé. - Jeremyre és Abbyékre pedig Stefan fog vigyázni, aki egyébként megkezdte az ember vér elleni kúráját – mondta Ricnek és Elenának. – Természetesen ti is velünk jöhettek, ha szeretnétek – mosolygott az ősökre különösen Kolra Lorenna. Az ősök egy röpke hallgatólag pillanatra összenéztek majd belegyezően bólintottak.
• Nem hagynánk ki egy ilyen csábító ajánlatot – vigyorodott el Nik. Meg amúgy is a hibrid, Rebekah és Elijah biztosra tudták, hogy Kol nem hagyná magára Cassie-t. Ric és Elena megbeszélték és úgy döntöttek ők is mennek. Végül Caroline is beleegyezett, felderülve várva az utazást.
• Akkor holnap indulunk – jelentette ki mosolyogva Lorenna. Ő ugyanis tudta, hogy mindenki pozitív választ fog adni. El is kezdte tervezni, hogy mi mindent kell előkészíteni az érkezésükre és mely szobák kiknek felelne majd meg. A többes szám nem véletlen volt, mert szándékában állt például segíteni egy kicsit Elijah és Elena kapcsolatának alakulásában.
• A gépindulásra kész – jelentette ki a belépő Liam egyik kezével a nyakát dörzsölve a másikkal pedig a pipáját vette elő a zsebéből. Ami amúgy csodával határos módon épségben megúszta a tombolást. Egyébként Liamnak volt ideje megszokni húga dühkitörésit, de azért minden egyes alakalommal zokon vette mikor kitörte a nyakát. Szerencsére odáig sohasem ment el, hogy ténylegesen megölje, vagyis nem szúrta és nem fejezte volna le soha. Viszont mindennek ellenére sem volt valami kellemes dolog.
• Hogy s mint Liam bácsi? - kérdezte tőle vidáman Cassie és oda szaladt, hogy megölelje a nagybátyját.
• Hulla jól – ölelte vissza a lányt. A szájába téve a még meggyújtatlan pipát és megpaskolta unokahúga fejét. – Liam Mcleod – mutatkozott be a társaságnak. Cserébe ők is bemutatkoztak, igaz nem mindenkinek kellett.
• Örülök, hogy újra látlak Liam – szorította meg a vámpír kezét Elijah, aki válaszként barátságosan hátba veregette az őst.
• Szint úgy Elijah, mikor is találkoztunk utoljára? Ezerkilencszázhatvan? Ezerkilencszáznyolcvan? – mosolyodott el halványan.
• Ha jól emlékszem az inkább az ezredfordulón környékén volt – válaszolta az ős.
• Igen, igen most, hogy említed valóban. Párizsban. Megvan még az a szép házikó ott a környéken?
• Természetesen – bólintotta az ős. A többiek leeset állal figyelték a két férfi eszmecseréjét. Ugyanis nem gondolták volna azt miszerint ismerik egymást, de nem firtatták a témát annak ellenére, hogy szinte mindegyikük majd meghalt a kíváncsiságtól.
• Hallom hullanak felétek a hullák – húzta fel a szemöldökét cinikusan Damon. Mikor Liam végre elszakadt az őstől.
• Nagyon jól értesült vagy – motyogta Liam kissé bűntudatosan. Meg szerette volna menteni a két falusit, akik meghaltak, de sajnos későn ért oda, ahogy előtte Holly is. Később a lány eltűnt, de hagyott egy üzenetet a szüleinek, hogy elment Cassie-hez. Liam pedig egyből ide jött, amint ezt megtudta és, hogy fővesztés terhe mellett elmondja húgának mi is történt. Igaz kereste a házukban is remélve, hogy unokahúga vele lesz és ő talán képes lesz megnyugtatni a nagyanyját, de sajnos nem így alakultak a dolgok. Amúgy sem volt száz százalékig biztos, hogy unokahúga képes lett volna hatni Lorennára.
• Én mindig – mondta Damon, Liam barátságosan felhorkantott. Neki nem voltak olyan fenntartásai a vámpírral szemben, mint húgának, sőt roppant mód szórakoztatta a férfi és testvére közötti veszekedések.

Cassie, Lorenna és Holly leszedték az asztalt, még a többiek legtöbbje elment haza csomagolni. Úgy beszélték meg, hogy két hétre visznek ruhákat, a többit meg ott meglátják. Kol ott maradt a panzióban várva Cassie-re és Holly-ra, de előtte megkérte Nikket dobja neki két bőröndbe pár ruhát. Nik nem akart belemennie és megtagadta tőle a kérést, mert tudta, hogy öccsének milyen finnyás ízlése van. Őt aztán később ne szekálja az ilyesmiért! Így miután Kol beszélt Cassie-vel, megmondta, hogy később benéznek. Nik roppant örült neki, mert remélte sikerül meggyőznie a vonakodó hibrid jelöltet, arról, hogy csatlakozzon hozzá. Nem ismerte azt a szót, hogy nem. Ezért nemrég kicsikart a lányból egy „még megfontolom” szöveget, amit ő már fél sikerként könyvelt el. Amitől már csak egy lépés a hibridség. A vérfarkas lány – aki vonakodott hibrid lenni -, eközben azon gondolkozott, hogy kérhetné meg Cassie-t, hogy estére maradhasson velük. Cassie természetesen még a kérdés elhangzása előtt megnyugtatta barátnőjét, hogy örülne, ha csatlakozna hozzájuk. Látta, hogy Holly nem érezte túl nagy biztonságban magát Damon mellett most, hogy kiderült vérfarkassága. Teljesen érthető okból. Az ősök fejében egyébként meg sem fordult, hogy Holly nem marad Cassie mellett, ezer éves szemükkel fel tudták mérni, hogy a vérfarkaslány barátnője mellett szeretne maradni.

• Te mit keresel még itt? - kérdezte az idősebb Salvatore Koltól.
• Cassie-re várok – közölte az ős gúnyosan.
• Remélem nem veszed rossz néven vagy, ha mégis az sem érdekel. Ha bármi baja lesz igencsak dühös leszek rád és az nem lesz valami jó neked – fenyegette meg az őst. Nyilvánvaló volt, hogy Cassire-re gondol. A benne lappangó apai ösztönök felszínre törtek. Nem tetszett neki, hogy az ősök ott sündörögnek Cassie körül. Legjobban Kol bosszantotta és bár tudta, hogy nem nagyon tudja véglegesen megölni őt, de azért közölte vele a véleményét és az átmeneti halál is egy lehetőség volt. Egy nagyon kecsegtető lehetőség.
• Nem veszem rossz néven, de remélem te is tudod, hogy csak azért vagy még életben, mert fontos vagy Cassie-nek – közölte Kol egy megsemmisítő mosoly kíséretében. Nagyon erősen kellett koncentrálnia, hogy ne szorongassa meg egy kicsit Damon szívét. Cassie miatt visszafogta magát, de tudta, ha a férfi átlép egy határt, akkor bűntudat nélkül fogja kitörni a nyakát. Véglegesen azért mégsem akarta megölni, mert akkor kedvese nem állna vele többet szóba. Ezt pedig nagyon nem szerette volna.
• Nyugalom uraim – próbálta csillapítani a kedélyeket Liam. Nem volt csoda, hogy annyira jóban van Elijah-val, mert ő is mindig nyugodt és általában udvarias volt mindenkivel. Csak ő az őssel ellentétben nem hordott mindig öltönyt, hanem szeretett lazán öltözködni, a kornak megfelelően, bár neki is voltak pillanatai, amikor nem így tett. Egyébként Liamnak – mint Lorennának - jó szeme volt, ahhoz, hogy meglássa a körülötte lévők között kialakulóban lévő szerelmi szálakat. Bár ő nem rendelkezett boszorkány felmenőkkel, mint húga. Azonban ez nem akadályozta meg abban, hogy lássa ilyen rövid idő alatt mennyire fontos lett Cassie-nek Kol. Túlságosan is. Minden rezdülésük olyan volt, mintha a lelkeik lassan összekapcsolódnának. Liam biztos volt benne, hogy ez így van és a két érintett nem is tud róla és neki nem állt szándékéban elmondani. Úgy gondolta legyen meglepetés. - Mi ez a dolog Lorenna és... öhm Ric között? - kérdezte Damont, mert látta, hogy húga milyen nyíltan flörtölt a férfival. Mellesleg ez a viselkedés egyáltalán nem volt jellemző Lorennára. Azért remélte kialakul valami húga és a kissé félszeg történelemtanár között, mert akkor talán előbbi nyugodtabb lesz. Ami számára fő szempont volt a nyaktörések elkerülése miatt.
• Ric elhívta randira ő meg belement… már kétszer – húzta el a száját Damon. Aki figyelmeztette barátját Lorenna hirtelen természetére, ám ezen mondandója süket fülekre talált. Végül is ha Ric látta már a nőt boszorkányvadászt kínozni, akkor sok meglepetés már nem érheti a vörös hajú boszorkánnyal kapcsolatban.
• Az ég irgalmazzon a haverodnak – jelentette ki kissé sajnálkozva Liam, de azért örült a kialakulóban lévő szerelmi szálnak és fohászkodott, hogy Ric remélhetőleg képes lesz vissza fogni Lorennát. Azért a remény szikrája nagyon aprócska volt, mármint arra vonatkozóan, hogy húga megváltozzon egy kapcsolat miatt, de Liam erősen bízott benne.

• Mehetünk? - lépett Kol mellé Cassie, nyomában Holly-val, aki egyébként már teljesen jól volt hála Lorenna gyógynövényeinek. A vörös hajú boszorkány adott nekik még egy kis útravaló süteményt is, majd holnapra való tekintettel kezdett neki újabb adag sütésének. A lányok gyorsan ott is hagyták, mielőtt őket is befogta volna.
• Igen, menjünk – mosolygott rá Kol és átkarolta a lány vállát. Ha már nem szorongathatja Damon nyakát, akkor legalább ennyi elégtétele legyen. Cassie is észrevette milyen mérges pillantással néz egymásra a két férfi, sóhajtott egyet és magával húzta az őst. Mielőtt még megölik egymást. Beszálltak Kol kocsijába és a tulajdonos legnagyobb örömére Cassie ezúttal előre ült mellé. A Mikaelsson villába lépve Nik jött eléjük, hogy beszélni tudjon már megint egy kicsit Holly-val. Akit nem zavart a hibrid, mert örült neki, hogy társaloghat valakivel a vérfarkasságáról. Barátnőjét ugyanis nem akarta ezzel terhelni.
• Nik mikor adja már fel? - csóválta meg a fejét Cassie Kol szobájában, közben hatalmas mosollyal karolta át az ős nyakát.
• Nem hiszem, hogy feladja – mosolyodott el Kol és megcsókolta Cassie-t. Már igencsak szerette volna ezt tenni, de reggel óta nem igen nyílt rá lehetősége. A lány még jobban elmosolyodott és beletúrt az ős hajába, hogy még szorosabban magához húzza. Olyan érzése volt, mintha repülne. Kol játékosan megharapta a lány száját, de véletlenül túl lőtt a célon és már csak azt vette észre, hogy Nik rávetődik, és együtt kirepülnek az ablakon.
• Te teljesen megőrültél? - rivallt rá idegesen bátyja.
• Miről beszélsz? - kérdezte összezavarodva Kol és a szájához kapott. Mikor elvette a kezét látta, hogy csupa vér. Az illatát is felismerte. Cassie vére volt. Sokkosan bámulta véres kezét meg a pulóverét is mivel azon is volt bőségesen. Cassie vére... Cassie vére... egyre csak ez dübörgött a fejében.
• Örülök, hogy magadhoz tértél. Megharaptad Cassie-t – csattant fel Nik. Nem értette mi a fene ütött Kolba.
• Jól van? - kérdezte zaklatottan és fel akart kelni, de bátyja nem engedte.
• Szerinted, hogy lenne miután majdnem kiszívtad az össze vérét? – kérdezte bátyja mérgesen. - Most már rendben vagy? - nézte őt fürkészően Nik. Nem akarta, hogy öccse netalántán a maradék vért is kiszívja a lányból.
• Az istenit Klaus, tűnj el az utamból – lökte félre testvérét és beszáguldott a házba. A hibrid követte öccsét, hogyha szükséges visszatartsa őt, nehogy még nagyobb ostobaságot csináljon.

Cassie ájultan feküdt az ágyában. Holly levette róla véres pulóvert. Szerencsére az alatta lévő póló nem lett véres és éppen rászorította barátnője nyakára a megviselt felsőt, mivel a harapás még mindig vérzett. Mikor az ősvámpír belépett Holly védelmezően ájult barátnője elé állt. Nyoma sem volt az eddigi félénkségének. Nik Kol mögött állt és továbbra is figyelte minden rezdülését.

• Megharaptad – mondta Kolnak vádlón Holly és minden felgyülemlett csalódottságát és fájdalmát belesűrítette ebbe az egy szóba.
• Igen, de most engedj oda hozzá, meg kell gyógyítanom a véremmel – sürgette a vérfarkaslányt az ős.
• Kol – motyogta ekkor a magához térő Cassie és hirtelen fel akart ülni, de a vérveszteségtől megszédült és visszazuhant. Kol és Holly egyszerre kapott utána.
• Annyira sajnálom Cassie – húzta az ősvámpír az ölébe a félájult lányt.
• Semmi baj – suttogta Cassie és megsimogatta Kol arcát. Holly és Nik is érezték, hogy ők most már feleslegesek ide, így halkan távoztak a szobából. Holly telefonált Lorennának, hogy Cassie helyett csomagoljon össze. Mikor a nő megkérdezte miért, akkor hebegett habogott és Nik – aki ezzel kiérdemelte a nap hőse címet - mentett meg a helyzetet azzal, hogy azt mondta, Cassie és Kol most nagyon elfoglaltak. Lorennával – aki túlságosan eleresztette a fantáziáját - ennek hallatára madarat lehetett volna fogatni. Nik pedig inkább nem javította ki a vörös hajú boszorkányt téveszméjében. Eközben fent Kol gyorsan megharapta a saját csuklóját és a lány szájához tette.
• Igyál – mondta parancsolóan. Cassie beletörődően ivott pár kortyot, majd elhúzta a fejét a begyógyult csuklóról. - Sajnálom – suttogta ismét bűntudatosan az ős.
• Shh, minden rendben – tette mutató ujját Kol szájára.
• Nem akartam... nem értem... én csak... - dadogott össze vissza Kol és a fejét Cassie vállának döntötte belélegezve a lány illatát, amit ha bátyja nem állítja őt meg akkor már igen lett volna lehetősége élvezni. Rémes bűntudat fogta el. Soha nem állt szándékában megharapni kedvesét. Eddig még egyszer sem fordult elő vele, hogy ennyire elvesztette volna a fejét és zavarta, hogy pont Cassie-vel szemben történt ez az atrocitás. Egyszerűen kiesett neki az egész, nagyon különös volt annyi biztos.
• Nincs semmi baj – simogatta megnyugtatóan Kol haját Cassie. Ő sem egészen értette az előbbi eseményeket. Csókolóztak, majd Kol egyszer csak a vérét itta. Ő közben elájult a vérveszteségtől. Érthetetlen. De nem haragudott az ősvámpírra, ahogy azt se szerette volna, hogy Kol szomorú legyen miatta, ezért továbbra is megnyugtatóan simogatta az ős haját és hátát.
• Nem akartam, nem akartam – ismételte folyamatosan Kol.
• Tudom – simogatta még mindig az ős haját Cassie. Ezúttal Kol volt az, aki előbb elaludt. Cassie óvatosan kibontakozott az ölelő karok fogságából, fekvő helyzetbe segítette az alvót utána pedig betakarta. Ez után elhatározta, hogy befejezi az ősvámpír helyet a pakolást. A fürdőben eltüntette a véres ruhát. Miután ezzel megvolt ki akart mennie, hogy beszéljen Hollyval, de Kol álmában idegesen forgolódni kezdett és őt hívogatta.
• Itt vagyok – feküdt be az ősvámpír mellé és megölelte. Kol azonnal megnyugodott. Magában elkönyvelte, hogy akkor csak reggel tud beszélni barátnőjével. Jó pár órát töltött azzal, hogy az alvó Kolt nézte. Ha el akart húzódni az ősvámpír egyből nyöszörögni kezdett, de amikor átölelte akkor az arcvonásai kisimultak és békésen aludt tovább. Nem tudhatta vajon Kol is ugyan ilyen hatással van e rá, csak abban volt biztos, hogy az ősnek szüksége van rá. Nem értette az egész helyzetet, de mivel holnap haza mennek így megnyugodott. Mivel tudta, hogy az egyetlen személy, aki megtudná magyarázni neki azt ott van.

Reggel Kol ébredt fel elsőnek, nem igazán emlékezett arra, hogy milyen rosszul aludt, sőt a tegnap jó része kissé homályos volt előtte, de azt érezte, hogy Cassie végig itt volt mellette. Ahogy most is. Érezte a lányból álmában is sugárzó aggodalmat, ami felé irányult. Azon a tényen sem nagyon akadt fent, hogy tudja milyen érzéseket érez kedvese. Nem igazán értette, de kedveskedve megcsókolta Cassie-t. Aki kinyitotta zafírkék szemeit.

• Jól vagy? - kérdezte tőle a lány aggódva.
• Miért ne lennék jól? - kérdezett vissza csodálkozva Kol. - Nagyon kíváncsi vagyok már arra a helyre ahol felnőttél – mosolygott rá kedvesére.
• Szerintem öltözünk át és menjünk le – vetette föl Cassie. Kezdte sejteni, hogy valami varázslatos van a háttérben.
• Ahogy szeretnéd – simogatta meg a lány arcát Kol és megint megcsókolta. Átöltöztek és lementek a többiekhez. Kol elől cipelte a bőröndjeit Cassie pedig elgondolkozva ballagott utána. Nik szólásra nyitotta a száját, hogy megkérdezze, öcsét arról minden rendben van, ám Cassie határozott fejrázása megakadályozta benne. Caroline csodálkozva látta a hibrid és a lány között lezajlott néma párbeszédet, elhatározta, hogy később alaposan kifaggatja erről Nikket. Egyébként az anyukája hozta ide, mert a hibrid meggyőzte arról, hogy menjenek együtt a reptérre. Miután könnyes búcsút vett édesanyjától, Nik vigyorogva fogadta őt. Holly közölte a leérő Cassie-vel, hogy nagyanyja összepakolt helyette és, hogy nála van Midnight is.
• Ha végre Rebekah is kegyesedik megtisztelni minket jelenlétével, akkor akár indulhatnánk is a reptérre – emelte fel egy kicsit a hangját a hibrid.
• Jól van, jól van. Nem kell kiabálni. Amúgy gyorsabb lennék, ha valamelyik kedves bátyjám nem csak a saját cuccait, hanem az enyémeket is lenne szíves cipelni, de nem is tudom, miért várok ilyesmit tőletek – jött le morcosan Rebakah három óriási bőrönddel megpakolva.
• Kész vagy? - kérdezte őt sürgetően Kol, már nagyon izgatott volt a miatt, hogy látja az hol nőt fel kedvese.
• Viccelsz? Még van fönt négy bőrönd – jegyezte meg húga sértetten. Két testvére egyszerre nyögött fel és gyorsan felszáguldottak húguk csomagjaiért mielőtt eszébe jut még több ruhát hozni. Elijah egy fél órája járt itthon és miután bepakolt sietett is vissza hasonmáshoz. Nikkék két autóval mentek. Mivel a két szőke vámpír túl sok bőröndöt hozott, így Niknek Kol autójába kellett pakolnia a saját csomagjait. Még jó, hogy a hibridnek egy hatalmas terepjárója volt, amibe egyébként csak Caroline és Rebekah csomagjai kerültek.

Ők robogtak be utolsónak a reptérre, ahol ebből adódóan már várta őket Ric, Elena, Elijah, Liam, Lorenna és Damon. Felhurcolkodtak a repülőre és Liam már ki is adta a parancsot a pilótának, hogy felszállhatnak.

• Nagyon szép repülő – foglalt helyet Caroline. Eddig még soha nem utazott repülővel, így kíváncsian forgolódott. A magángép valóban nagyon elegáns volt. Látszott, hogy finom női kezek rendezték be a belsejét. A székek mély bordó bársony huzattal voltak bevonva és a szegélyük aranyszínű díszítéssel volt ellátva. A gép egésze ilyen díszbe volt öltözve.
• Igen, de én jobban szerettem a másikat csak azt valaki tönkre tette – nézett célzatosan az éppen belépő Liamra Lorenna. Amúgy a vámpír pipája már megint a szájában volt, de nem volt meggyújtva.
• Nem az én hibám volt – emelte fel megadóan a kezeit a vámpír és ő is helyett foglalt, mert a pilóta figyelmeztette őket a hangosbemondón, hogy nemsokára felszállnak. Kol kíváncsian hajolt közelebb a mellette ülő Cassie-hez. Tudva a lány biztos elmondja neki miről is beszélt pontosan Lorenna és Liam.
• Ez Liam repülője, nagyié nemrég „meghibásodott” – súgta Kolnak Cassie.
• Mi történt? - kérdezte a lányt és az arcát a lány hajába temette.
• Liam bácsi azt, hitte, hogy egy ilyen repülővel is lehet különféle káprázatos légi mutatványokat végrehajtani és… öhm… túllőtt a célon – mosolyodott el Cassie. Kol a lány nyakába nevetett. A többiek a gépen mosolyogva nézték őket. Damon természetesen kivétel volt, mert ő inkább egy újság olvasott, hogy még látnia se kelljen Kolt, sem a többi őst. Bár Cassie boldogságának a szíve mélyén ő is örült. A Glasgow-i több órás utat meglehetősen gyorsan és zökkenő mentesen tették meg. A Glasgow-i reptéren öt Liam által kért kocsi várta őket. Kettőbe csak a csomagok kerültek, amivel Liam sofőrjei el is indultak. A másik három kocsiba szétosztották a társaságot.
• Az egyiket én vezetem – szögezte le vigyorogva Cassie.
• Abba a kocsiba akkor csak olyanok üljenek, akik túlélnek egy karambolt – jegyezte meg Damon. Cassie zokon vette a dolgot és tüntetően elfordult. Kol és Liam mindent értően elmosolyodott. Lorenna kivételesen egyetértett Damonnal. Ezen tettével ő is felkerült Damon mellé unkája duzzogó „nem-beszélek-veled” listájára. Még a többiek értetlenkedve néztek egyikről a másikra.

Végül kialakult a három csoport. Az egyik autót Damon vezette vele ment Elena, Elijah és Ric. A másikat Liam vezette vele ment Lorenna, Holly és Rebakah. A harmadik autót Cassie vezette vele Kol, Nik és Caroline. A kocsiban telefon segítségével tartották a kapcsolatot.

• Cassie ne vezess túl gyorsan, most nagyon jeges és havas az út – kérte a nagyanyja aggodalmaskodva mikor unokája beindította a kocsit.
• Nagyi te is tudod, hogy akár behunyt szemmel is elvezetek hazáig – közölte szemrehányóan Cassie, majd ezután már száguldozott is az utakon.
• Azt azért, ha lehet ne – sóhajtotta Lorenna. Tudta, hogy unokája képes lenne, és tényleg megtenné, ha úgy tartaná kedve.
• Minek is próbálkozol Lorenna tudod, hogy hatástalan – jegyezte meg Damon és ő is Cassie után iramodott a kocsival, őt pedig Liam követte.
• Te tanítottad vezetni a te hibád – mondta szigorúan Lorenna.
• Persze fogd csak rám – reagálta Damon.
• Ugye tudjátok, hogy mindenki hallja azt, amit beszéltek? - tette fel a kérdést irritáltan Cassie. Caroline miután túltette magát a kezdeti sokkon - amit Cassie vezetési tempója okozott -, kezdte élvezni a tempót. Még sohasem volt külföldön így az ablakhoz tapadva bámulta az elsuhanó épületeket, amit lassan a havas dimbes-dombos, majd egyre jobban emelkedő és végül völgyes táj váltott fel. A szomszéd autóban Elena is hasonlókép érzett, mint barátnője. Cassie vidáman szelte a néha kissé élesen kanyargó utakat.
• Mikor érünk oda? - kérdezte egy órával később Ric.
• Te lettél Szamár a Shrekből haver? - kérdezte Damon piszkálódva.
• És te lennél Csizmás Kandúr? - vágott vissza a történelem tanár.
• Mi tagadás nekem nem lehet ellenállni, ha kérlelően nézek valakire – csendül a vámpír diadalmas hangja. Szinte mindenki az ég felé pillantott a mondat után.
• Vigyázz Damon még lavina indul a hegyről és eltarol téged – kelt Ric védelmére Lorenna.
• Cassie vezetési stílusát követve tíz perc múlva meglátjuk a falu határát – válaszolta meg végül a feltetet kérdést Liam. A város határának közelébe érve sűrű sötét köd szállt le. De néha-néha kitisztult pár pillanatra a táj. Mindenki érezte mikor is lépték át pontosan a határt, mert egy kellemes vizsgáló mágia hullám vonult végig rajtuk. Ami kíséretiesen hasonlított Cassie – eltűnt – és Lorenna – meglévő – erejére, valamint sok hozzájuk hasonló boszorkány kapcsolódott ehhez. Akik az őseik voltak és mágiájuk haláluk óta őrzi a helyet.
• Innen még negyed óra az út – vette át a szót Lorenna. Elhagyták a falu határát jelző táblát, amiről egyébként nem lehetett semmit leolvasni csak annyit, hogy „Mágia hozott…” a felirat többi részét belepte a hó. Az autók már a falu jeges macskaköves utcáin száguldoztak. Egyébként a falu házai téglából készültek, hatalmasok voltak és igen régi huzatos épületeknek tűntek.
• Egy kastély? Lehet látogatni? Ugye megnézzük? - kérdezte lelkesen Caroline, amint megpillantotta a hegyoldalára épült soktornyú, régi épületet.
• Oda megyünk szöszi – válaszolta meg kérdését szokásos kedves stílusában Damon.
• Ez fantasztikus – szólalt meg egyszerre Caroline és Elena ámultan. Ekkor a legelöl haladó Cassie észrevett egy járdán sétáló alakot és úgy kanyarodott a kocsival, hogy az út melletti hó kicsit telibe kapja a sétálót és miután megtörtént búcsúzásként még rádudált. A férfi – mert az volt a most már havas személy – jól hallható hangos szitkozódásban tört ki. Cassie derűsen felnevetett. Holly a másik kocsiban olyasmit motyogott, hogy „Szegény Sebastian…” és még hozzá tette, hogy „… soha nem tudnának egyszer rendesen viselkedni egymással”.
• Otthon, édes otthon – mormolta Cassie a rózsamintákkal díszített vaskapu elé érve, ami önműködően kinyílt és behajtottak a kastély hóval borított kavicsos útjára.